Versek
Már máshogy éled
Érezted már azt a pillanatot,
amikor úgy elszállna a lelked
a végtelen hét határra,
hagyva a testet magára,
mikor az látszana csak,
ami a lényeg,
ami az
egészből marad végleg,
ami örök,
ami mindig is volt,
és örökké lesz:
a lélek!?
Olyankor minden olyan
könnyűvé válik,
engeded magad,
szállva világok tetején,
a fenyvesek felett
örökké lebegni,
mindent befogadni,
s szeretni
magadat úgy,
mint másokat,
levetni a felvett
földi álarcokat,
és másnak is
igaz lelkét látni,
ami pont oly’ szép,
mint magad.
Végül mégis
ráébredsz újra
földi életedre,
mert nincs még
vége,
folytatódik a lecke,
hogy amit kitűztél
célként,
mint feladat,
elérd egy élet alatt.
Újra elfednek
álarcok,
gyötörnek félelmek,
de már ott őrzöd mélyen
benn a képet:
a fenyvesek felett lebegő
lelket, erőt,
és már máshogy éled
napjaid, mint
tegnapelőtt.
2020. február 23.