Versek
A Világdarabkák című, 2023 júliusában megjelent kötetből.
Horváth Irma (HI) és Székely Sándor (SZS) felelgetős versei.
Teljesség a csillagok alatt
ringatlak ölemben
gyönyörű gyermekem
hold fénye nyugtatgat
csillagok altatnak
álmodban minden jó
vigyázok rád és szól
szívemben egy dallam
azt dúdolom halkan
(H.I.)
—
Ezalatt mi, férfiak
kinn állunk a kerek ég alatt
hálát adunk a csillagoknak és
az álmokat vigyázó anyáknak
hogy apává tétettünk
Fedetlen fővel állunk
hogy lássék a tisztelet irántuk
a ringatásért, dúdolásért
a gyermek-csodáért
az életet-szülni tudásért
Aztán időnk lejártán
úgyszintén megsüvegeljük
a belőlünk eredett ifjakat
kik holdnak fényén, csillagok alatt
anyává teszik a lányokat
s leszen teljesség előlről
(Sz.S.)
……………………………………………………………….
Kelj föl nap, ébredj hold
Kelj föl nap, égi jó
tűzgolyó, fényhozó
Éledj föld, földi jó
tápláló, támasztó
Ébredj hold, változó
nőket elvarázsoló
Haladj víz, elfolyó
mosd szivem, tisztító
(H.I.)
—
Kelj föl nekem fényecske
sötétből fényesre
Adjál enni szememnek
világot reggelre
Öltöztess föl színekbe
szivárvány színébe
Mutasd utam előttem
égbe föl földre le
Kezem dolgát láttasd meg
előbben s végében
Add meg nekem emberem
hűséges kedvesem
Bajom vidd el messzire
vízbe le kőbe be
Szívem csendesítsed meg
csitítsd le ne féljen
Őrizgess meg holnapig
legyen ki énekel
akkor is Tenéked
(Sz.S.)
………………………………………………………………………….
Szemek játéka
ha kinyitod: odaad
ha becsukod: elválaszt
ha rámnézel: megkötsz
ha elnézel: visszavárlak
ha sírsz vele:
vége a világnak
(Sz.S.)
—
Ha kinyitod: rám tekintsz
ha becsukod: elrévedsz
ha rámnézel: elpirulok
ha elnézel: odabújok
ha sírsz vele:
lélek-tavad tisztul
(H.I.)
……………………………………………
Isten, tudod-e
Isten, tudod-e
hol vagyok?
Mert csak ettől félek
hogy majd nem tudsz bizonyost
én meg erre arra – kóválygok
a világban össze vissza
s neked fogalmad
se lesz, hol vagyok
amikor meghalok
(Sz.S.)
—
Isten, tudod-e
hol vagyok?
Úgy tűnik – nincs titkom –
átlátszó lettem végleg
láthatatlan élek
a hol-volt-hol-nem élet
peremén
itt vagyok és ott vagyok
ébredek ha meghalok
(H.I.)
………………………………………………….
A fa és a gyöngye
Gyöngyök esnek tenyerembe, ahogy
a ködös erdő elengedi a magasból
sárga terméseit.
Élősködőnek hívjuk,
ám a fa neki is ad erejéből,
nem bántja, nem bánja,
élet fakad életéből,
a másiknak is jut, neki is marad.
És mikor kinő a fagyöngy vagy a tapló,
már tudjuk: a fa is mulandó.
(H.I.)
—
Igen, láthatod.
Gyöngy vagyok, szépséges
fehér vagy sárga csillagcsokor dísz
a fák szürke csupaszodott ágain,
ők éltetnek s én illegek,
kelletem magam a szemednek,
hogy tessek neked
és télen is felkeresd az erdőt.
Igen, persze.
Fagyöngy vagyok, a fának ékessége,
de tudd, máshogy meg nem történhet,
a fával együtt kell,
hogy haljak meg.
(Sz.S.)
…………………………………..
A vers oka végtelen megérzés
A vers oka
nem a logika
vagy az átgondolni kész
ész
hanem egyfajta tétova megérzés
ami egy pillanatra villan fel benned
és elmondanád valakinek
de az nincs ott igazán
csak néz rád furán
sürget folyton és közbevág
„Most ez mi, meg miért?”
„Hagyd már, menjünk, az istenért!”
akkor leülsz és írsz
(Sz.S.)
—
A vers oka
néha diszharmónia
máskor egybeforrt egész
nem szól a józan ész
csak néz kerek szemmel hogy:
„Most ez mi, meg miért?
Mért nem eszeddel írsz
és következtetésekkel bírsz?”
Hiába magyaráznád
hogy több is van
mint az eszed
nem hinné el neked
mert nem fogja fel
a végtelent
így hát leülsz és írsz
(H.I.)
2023. július 31.