A Ringató és én
Könnyed tavaszi „felhő” a Tornáriumban
A következő időszakban egy kis betekintést engedünk egy-egy Ringató hangulatába.
Irma és az ő Ringató foglalkozása csütörtökön újra várta a kisgyermekes családokat a székesfehérvári Tornáriumban. A szép márciusi délelőtt napsütéséből érkeztek az édesanyák és a kisgyerekek, sőt egy édesapa is, hogy egyszer vagy kétszer fél órára feloldódjanak a népdalok, komponált gyermekdalok világában.
Egykori ringatósként tudom, mennyit jelent ez a fél óra is egy kisgyermek lefoglalásában, megnyugtatásában. S mennyit jelent magának a gyermeknek, aki önkéntelenül is magába szívja a dalokat, ráérez azok ízére, amelyek később, fiatalként vagy felnőttként is eszébe juthatnak. Anyaként, apaként, nagyszülőként pedig azért jó belefeledkezni a dalolásba, mert itt egyáltalán nem az számít, kinek mennyire jó a hangja…
A két egymás után következő foglalkozáson a triangulum varázslatos hangja hívogatta a kicsiket, akik még anyukájuk, apukájuk ölében fekve merengtek, vagy épp ellenkezőleg: a terem különböző pontjait fedezték fel.
A tavaszhoz igazodva a „Kellene szép kert…” dallamai csendültek fel, majd jött a gitár, amely dinamikusabb énekekhez is jól illik. Így elhangzott például a Sárkányparipán, majd ismét tavaszi dalok következtek, az éneklés közepette azonban mondókázás is volt: a babák és gyerkőcök tenyerében anyukájuk „megfőzte a borsót”, talpukon pedig eljátszotta a lópatkolást (Csett pápára, pillangóra…).
Huncut kacajok jelezték, mindez milyen jó.
Mindig jó figyelni, Irma hogyan hangolódik rá a csoportra, vagy egy-egy, feléje jobban közelítő kisgyermekre. A szemkontaktus után akár ölbéli móka is következhet, bár sok pici inkább visszatér a szülőhöz, elég, ha közelről megszemléli a hangszereket és Irma rakoncátlan fürtjeit.
Sok kis bölcs tekintete, jelenléte adódik össze ilyenkor a felnőttek jelenlétével, és ez az együttlét olyanná válik, mint egy könnyed felhő, amely a dalok szárnyán emelkedik a magasba.
A fél óra vége felé közeledve, amikor a sokat ülők lábai már kicsit elgémberedtek, következett a felállás és a séta, a sétálva éneklés, még tovább oldva a hangulatot. Ilyenkor már egyre többen futkosnak, bújócskáznak a lábak között, érezhető, hogy lazul a figyelem, fárad az aprónép.
A vége mindig ismét a megnyugvás: ezúttal a furulya után a gitár hangja kísért, a záró dal pedig a „De jó a dió…” kezdetű volt, részben talán az egyik bátor, mosolygós kislány nézése által ösztönözve.
Az elcsendesülő teremből újra feltöltve távozhattak a családok, a lelkesebb picik pedig még a pakolásban is megpróbáltak segíteni.
Folytatás hétről hétre a Tornáriumban!
2023.03.24.
BJ
Oldalak: 1 2