NagyAnya született

Irma a minap élete egyik legfontosabb pillanatát élhette át, amikor megtudta, hogy nagymama lett. Ezt a szinte elmondhatatlan örömöt, érzést foglalta össze az alábbi sorokban.

Minden szülés-születés egyedi és megismételhetetlen. Ezerféle módon hat az új megérkezése az életünkre, hiszen a láthatatlanban előkészített esemény, a várandósságban alakuló megfogant élet egy pillanat alatt kerül napvilágra.

Háromgyermekes édesanyaként én is megéltem szüléseket, születéseket, mostanában azonban inkább verseskötet, fellépés született a „kezeim közé”, és éppen a nemrég stúdióban felvett megzenésített verseimmel vagyok, vagyunk „várandósok”.

Minden alkotás egy új világra születés. Vannak dátumok, amelyek aztán elhomályosodnak, csak az emlék marad, és az, hogy nagyjából mikor is volt, hány éve történt.

Ám a július 4-ét nem fogja elhomályosítani az idő, hiszen ettől az évtől minden esztendőben megemlékezünk róla. Ezen a napon született meg az első unokám.

Nem gondolkodtam azon, hogy mit fogok érezni, és mi hogyan fog zajlani, de már tudom, hogy a legmeghatározóbb érzés az volt – amikor hírt kaptam Zalán születéséről –, hogy a lányom Édesanya lett. Igazán megható volt, hogy ő is elindult, megszülte az új életet, és neki is a mindennapjaiban ott egy csecsemő, akiről gondoskodik, és átéli, amit anyaként mindannyian: mindent meg szeretnénk adni az új jövevénynek, de emberi mivoltunkból fakadóan vannak korlátaink.

Az első fénykép is beégett a lelkembe, amikor megláttam Fanni lányom pocakján az újszülött kisfiút. Nagymamaként már máshogy látom a részleteket, mint amikor a gyermekeim születtek. Akkor én is pontosan úgy voltam vele, mint a lányom, aki így fogalmazta meg: „Még el sem hiszem, csak csinálom.”

Ugyanúgy idő kell NagyAnyává válni, mint ahogy idő kell ahhoz, hogy egy család összehangolódjon, amikor gyermekük születik. Idő kell ahhoz, hogy megérezzék, milyen Apának és Anyának lenni, felelősséget vállalni egy új életért. Idő kell ráeszmélni a nagymamaságra is.

Készültem-e rá? Igen. Nem könyvekből, hanem a szívemből, befelé figyelésből. Én is újra átéltem a várandósságaimat, a szüléseket, születéseket. És eközben születtek versek. Néhány már kötetben is megjelent, azonban álljon itt három olyan pársoros, ami eddig még nem látott napvilágot:

Még nem láthatlak,

de hozzám jöttél –

simítom gömbölyű

hasamat…

Vigyázok rád,

míg fel nem nősz,

míg az út el nem indul

lábad alatt.

…

hozzám jöttél, mocorog

a hajnal, ölellek

téged is magammal

…

Elmentél, mikor ideje volt.

Kaput nyitottál a világra…

Házadban kisded termett,

én vagyok nagymamája.

HI

2023. 08.02.